Végtelen éjjel

Ma is úgy rohant el az éj,
Ahogy vadlovakkal a szél,
És boldogabb az a perc,
Ami táncot jár idebent.
Ha most bármit kérhetnék,
Hagyd az ébredést, ne indulj el még!

Ez a fénysugár csak téved,
Hiszen a reggel máshol jár…
Legyen végtelen ez az éj,
Bárcsak így maradhatnánk!
És az élet, mint egy álom, várna ránk…

Ide nem jut át a fény,
Míg a függöny összeér,
De a hajnal mindent lát,
Földre szórja gyöngysorát.
Ha most védtelennek látsz,
Hagyd az indulást, és csendben bújj hozzám!

Ez a fénysugár csak téved,
Hiszen a reggel máshol jár…
Legyen végtelen ez az éj,
Bárcsak így maradhatnánk!
És az élet, mint egy álom, várna ránk…

Tedd meg, vagy csak játszd el, hogy maradsz,
Mit máskor nem szabad…
Csak símogass, és én alszom tovább!

Legyen végtelen az éjjel,
Hiszen a reggel máshol jár!
Bárcsak lenne másik út,
Ahol így maradhatnánk!
És az élet, mint egy álom, várna ránk…
Minden pillanatban várnak még csodák!